Az Úr Jézus ezt mondta: "Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen." (Jn 10,10) Majd feltámadása után ezt a parancsot adta apostolainak: „Menjetek, tegyétek tanítvá-nyaimmá mind a népeket. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek!” (Mt 28,19).

A keresztség szentségének kiszolgáltatásakor Isten életében részesülünk: a mennyei Atya gyermekei, Jézus testvérei leszünk a Szentlélekben, és az Egyház közösségében.

Minden szentségkiszolgáltatás hatékony: a látható szentségi jel valóságosan közvetíti Isten szeretetét, az ő életébe kapcsol bele.

Amikor egy felnőtt ember szívében felébred a vágy, hogy megkeresztelkedjen, az Egyház felkínálja a lehetőséget, hogy Jézus személyét és tanítását megismerje és azt a közös-ség segítségével életre tudja váltani. Mindez nem csupán ismeretet jelent, hanem a keresztény életmód elsajátítását, a keresztény közösség életébe való bekapcsolódást. A katekumenátus az Egyház ősi gyakorlata a hit megismerésére és megélésére.

Ugyanakkor ősi szokás az Egyházban az is, hogy a keresztény szülők újszülött gyer-mekük számára kérik a keresztséget. Mivel a csecsemő még nem képes tudatosan hinni, re-mélni, szeretni, ezért ilyenkor a szülők keresztény hitére támaszkodva szolgáltatjuk ki a szent-séget: ők vállalják, hogy saját hitüket átadják gyermeküknek, megismertetik velük az evangé-liumot és személyes hitre segítik, hogy felnőve személyes döntést tudjon majd hozni Krisztus és az Egyház mellett. Ezért az Egyház akkor kereszteli meg a kisgyermekeket, ha ez a keresz-tény nevelés valóban biztosított.

Keresztség feltételei

Kisgyermekek esetén:

A keresztelő kitűzött időpontja előtt legalább 1 hónappal a plébánián kell jelentkezni. A keresztelésre felkészítő személyes beszélgetésre időpontegyeztetés alapján kerül sor. Fon-tos, hogy erre a beszélgetésre lehetőleg a férj és a feleség együtt jöjjön el! Jelentkezni termé-szetesen már a baba megszületése előtt is lehet. Szükséges azonban, hogy:

• a szülők (vagy gyámok egyike) személyesen kérje,
• megalapozott remény legyen a katolikus vallásban való nevelésre. (Ha ez a fel-tétel nem teljesül, a keresztséget a jog előírásai szerint a feltétel teljesüléséig el kell halasztani.)

A keresztelő időpontja: a gyermekeknek vasárnapokon közös ünnep keretében szolgál-tatjuk ki a szentséget.

Felnőtt korban:

A keresztelkedésre való felkészítés katekumenátusban történik. A plébániairodán ke-resztül kell időpontot egyeztetni a plébános atyával való személyes beszélgetéshez.

A keresztszülő

A keresztelendőt a keresztény életben való növekedésben a keresztszülő segíti és kísé-ri. Gyermekkeresztelés esetén az ő feladata a szülők segítése a keresztény nevelésben. Szemé-lyét maga a keresztelendő vagy ennek szülei jelöli ki, szükség esetén a plébános.

Ki lehet keresztszülő?

• tizenhatodik életévét betöltött személy,
• katolikus vallású,
• megbérmált és elsőáldozást már végzett,
• éljen a hithez és a keresztszülői tisztséghez méltó életet: élő hitgyakor-lata legyen, ha párkapcsolatban él, az legyen szentségileg rendezett. (Más vallású keresztények a keresztség tanújaként vállalhatnak szere-pet.)

A jelentkezéshez szükséges dokumentumok

• Kitöltött jelentkezési lap: a szülők, a gyermek és a keresztszülők adatai, a választott védőszent neve,
• ha a szülők nem a plébánia területén laknak, akkor lakhely szerinti plé-bániájukról keresztelési engedélyt kell kérniük,
• a keresztszülőknek a lakhely szerinti plébániájukról kell a keresztszülői tisztség vállalásához engedélyt kérni.

A katekumenátus

Az egyház beavató szentségeinek (keresztség, elsőáldozás, bérmálás) a felvételével lesz a kereső ember véglegesen az Egyház tagjává. Ezért ezeket a szentségeket a felnőttek esetében együtt szoktuk kiszolgáltatni. Természetesen sok olyan felnőtt van, aki már részesült gyerekkorában a három szentség valamelyikében, de elhagyta hitét, vagy keresztelése után egyáltalán nem kapott hit-tanítást, most azonban szeretne keresztényként élni és a szentségek-ben részesedni. Az erre való felkészítési folyamat a katekumenátus.

A katekumenátus ideje legalább két év, de lehet több is annak szellemében, hogy ki, mikor, hogyan érik meg a szentség felvételére.

Jelentkezés: a plébánián, időpontot kérve egy négyszemközti beszélgetéshez az atyával.

A katekumenátus a felnőttkorban megtért, vagy az Egyháztól eltávolodott és oda visz-szatérni vágyók bevezetésének módja az Egyházba. Mindazokhoz szól, akik fiatal vagy fel-nőtt korban keresik a hitet, többet szeretnének megtudni Istenről, kíváncsiak a keresztények életmódjára és be akarnak kapcsolódni a keresztény közösségbe. Ezek a fiatalok kis csopor-tokban kapnak meghívást a keresztény katekézis életre váltására, a megtérés elmélyítésére.

A katekumenátus hosszú, általában több éves folyamat. A megtérés a Krisztus melletti alapvető döntéssel kezdődik, de hosszú úton bontakozik ki. Ennek során a katekumen részle-teiben is megismeri a hitet, s annak szellemében elkezdi gondolkodásának és magatartásának megformálását.

A megtérés lényegi eleme Krisztus tanításának életreváltása. A katekumenátus és a katekumenátus jellegű hitoktatás során a felnőtt (katekumen) nemcsak a napi imát gyakorolja, hanem a szenvedés elfogadását, a szegények, legkisebbek szolgálatát, az ellenség szeretetét, a krisztusi életről való tanúságtételt is. Mindez hosszú időt, érlelődést igényel: néhány hónapos katekumenátus (rendkívüli kivételektől eltekintve) nem vezet el a lelki beéréshez. Ezért írja elő püspöki karunk is, hogy a katekumenátus „több évig is eltarthat... de legkevesebb egyéves folyamat legyen”.

Az az időszak, amikor a társadalom mindenestül kereszténynek látszott (vagyis az ún. népegyház kora) lejárt. Korunk újfajta lelkipásztorkodást, „új evangelizációt” igényel. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy korunk szekularizált világában hitből élő keresztény közössé-geket kell létrehozni. Ezek a közösségek adhatnak a hívőknek erőt, hogy - XVI. Benedek pápa szavával - mintegy „útitársaságokban” átkeljenek a szekularizmus sivatagán. Ezek az örven-dező és reményben élő közösségek fogják meghívni a kívülállókat az evangéliumi életre (vö.: Jn 13, 34).