A vasúti pályaudvar fejlődésével, a MÁV lakótelep kialakításával egyre nagyobb igény jelentkezett a rendszeres lelkipásztori ellátásra. 1925-ben még csak havonként van szentmise az iskolában, 1928 karácsonyán már barakk-kápolna áll, az egyházközség pedig helyi káplánság rangot kap, önálló anyakönyvezéssel. Az első helyben lakó káplán: Halmos Béla, akit Paróczay Sándor követ 1931-től. Ő megkezdi a plébánia szervezését.
Zichy Lívia Klára adonyi grófnő 30 kat. hold földet adományoz a plébániának. A templom terveit 1935. december 1-én mutatja be vitéz Irsy László budapesti építész tanár. Két tervet készít, egy egytornyos, barokk stílusú, és egy modern, kéttornyos változatot. Az utóbbi megvalósítása mellett döntenek.
Az "első ünnepélyes kapavágást" 1936. október elsején végezte Paróczay Sándor. A templom alapkövét Shvoy Lajos megyéspüspök áldotta meg 1936. november 8-án, Széchenyi Viktor Fejér megyei főispán jelenlétében.
A templom hossza 35 m, szélessége 13,5 m, belső magassága 12 m, a tornyok magassága kereszttel együtt 42 m.
A 4 harangot (672 kg-os Szent Imre, 408 kg-os Szent István, 186 kg-os Szent László és 67 kg-os Árpádházi boldog Margit harang) 1938. március 11-én szentelte meg a helyi lelkész, de az erős szél miatt nem lehetett felhúzni, ezért először csak március 15-én délben szálaltak meg.
A háború miatt bizonytalan helyzet (a plébánost kétszer hívták be ez idő alatt katonai szolgálatra), valamint az építőmesterekkel folytatott finanszírozási és jogi viták miatt elhúzódott az építkezés, és csak 1942. november 5-én, Szent Imre ünnepén kerülhetett sor a templom felszentelésére, amit szintén Shvoy Lajos megyéspüspök végzett.
Az oltárt készítette: Nordio Nazareno olasz kőfaragó mester műhelye; az oltárképet Konrád Ignácz budapesti művész festette.
A templom orgonáját 1941. októberében, újsághirdetésre vették meg az esztergomi ferences zárdatemplomból 3000 pengőért. A szétszerelést, szállítást és felállítást Tattinger János érsekújvári orgonaszerelő végezte. Az orgonát megszemlélő kántortanító "elragadtatással beszélt az orgona hangjáról és jó karban való voltáról". (Hist. Dom.) az ötvenes évek végén már igen rossz állapotban volt, ezért a teljes belső kicserélése mellett döntöttek, de az összegyűlt és kifizetett pénzzel a javítással megbízott orgonaépítő eltűnt. Néhány újonnan vásárolt fasíp maradt meg, amik az idők során tönkrementek. Ezzel az orgona megmenekült. A 90-es évek elején derült ki, hogy egy XVII.-XVIII. század fordulója körül épített, szinte teljes egészében eredeti mechanikával rendelkező orgonánk van, amit 2003-ban a Kulturális örökség Hivatala műemlékké nyilvánított. Különlegessége, hogy ferences orgona lévén a szekrény oldaltábláin figurális festések vannak, madár- és virágábrázolással.
Lamella védőhálóval - a felújítás után
